Süli Richárd neve ismerősen cseng szülővárosában, Gyulán, jól ismert a vármegyében, az országban és külföldön is többször (Hollandia-2013, Kolumbia-2015) letette már a névjegyét a gyulai atléta és középtávfutó. Az eredményeiről dióhéjban: 2016-ban a fedett pályás ifjúsági és junior atlétikai bajnokságon aranyérmet szerzett 1500 méteren, bronzérmet 800 méteren. A 2018-as budapesti fedett pályás atlétikai bajnokságon – első felnőtt megmérettetésén – a 800 méteres síkfutást bronzéremmel zárta, elérve ezzel Gyula sporttörténetének addigi legjobb középtávfutó eredményét.
Hol tart 2024-ben Süli Richárd, merre halad a sportkarrierje? – erről kérdeztük a Gyulasport kiválóságát.
„Az idei versenyszezonra való felkészülésemet a téli betegségek és sérülések miatt nagyon későn, máricus 18-án tudtam megkezdeni.
Az első három verseny Veszprémben volt, néhány hetes különbséggel.
Május 12-én, a Magyar Egyetemi – Főiskolai Országos Bajnokságon, 800 méteren a 7. helyen végeztem 1:54.90-es eredménnyel, ugyanakkor a 4×400 méteres váltó tagjaként győztünk. Nyolchetes, tervszerű edzéssel mögöttem, ezeknek az eredményeknek külön is örültem.
A folytatásban május 23-án álltam rajthoz, az SVSE Egyéni csúcsok verseny sorozatán. Itt 1000 m-en, a második helyen értem célba, 2:26.37-es egyéni csúccsal. Mindezt úgy, hogy hétköznap, munka után indultam a verseny helyszínére. Jól eső futással, három másodpercet faragtam a korábbi legjobb időmből, magam mögé utasítva az előző versenyben még megelőzőket.
Sajnos néhány nappal az egyéni csúcs megdöntése után, az egyébként is rövid felkészülésemet félbeszakította egy lábfejsérülés. Egyhetes kényszerpihenő után az első edzések nagyon rosszul mentek, de viszonylag gyorsan helyrerázódtam.
A harmadik verseny június 23-án a Balaton Bajnokság volt, ahol 800 méteren győzedelmeskedtem, 1:52.06-os idei legjobb időeredménnyel. Sok éve nem
álltam a dobogó legfelső fokán, ez már önmagában jóleső volt. Az már csak ráadásként jött, hogy mindössze néhány tized választott el az egyéni csúcsdöntéstől.
A negyedik verseny június 30-án az Országos Bajnokság volt, 800 méteren rajthoz állva. A kánikula, a rövid és félbeszakított felkészülésem ellenére jó állapotban érkeztem a versenyre. Sajnos egy indokolatlan döntés miatt a két futam közül, a gyengébb mezőnybe soroltak át. 1:51.58-as egyéni csúccsal, elsőként haladtam át a célon, ami azonban csak az abszolút hatodik helyre volt elég. Értékes volt a futamgyőzelem, ahogy az egyéni csúcs is, de ebben az is benne volt, hogy az erősebb futamban jó eséllyel a dobogón zárom a versenyt.
A versenysorozat folytatásában a budapesti II. Szabó István Emlékverseny következett, július 13-14-én.
A kezdő nap 800 méteren álltam rajthoz, ahol 1:49.91-es eredménnyel másodikként értem célba, megdöntve ezzel a Békés vármegyei csúcsot és áttörve az 1:50-es álomhatárt (csak a sokszoros válogatott és jelenlegi fedett pályás országos csúcstartónak, Vindics Balázsnak sikerült legyőznie).
A zárónap 1500 méteren indultam, 3:51.39-es időeredménnyel szintén másodikként érkeztem a célba. Annak ellenére, hogy futás közben nagyon fáradtnak éreztem magamat, sikerült két másodpercet javítanom az egyéni csúcsomon.
A 2024-es versenyszezont folytatva, még rajthoz állok néhányszor augusztusban. Cél, hogy tovább faraghassam az egyéni csúcsaimat.”
